Az elektronika, vagyis villany gitár lelke az elektromosság!

Az elektromos gitár valahogy úgy alakulhatott ki, hogy az akusztikust szerették volna hangosítani, így lett a rezonátoros gitár, de ez sem volt elég, ezért piköpöt tettek bele, és így már rá lehetett kapcsolni az erősítőre.

Kezdetben a piköp egy tekercset jelentett, amit egy mágnessel láttak el. Röviden a működési elve a következő: A mágnes erővonalai átmennek a tekercs vezetőszálain a fém húrokig, ha a húr rezeg, akkor megmozgatják a mágneses teret, és áram indukálódik a tekercsben.

Ma már piezo piköpöket is használnak, de a piezo sokkal szélesebb tartományban szól, és ettől akusztikus gitár jellegű hangot kölcsönöz az elektromos gitárnak. A hagyományos mágneses piköp szükebb, középtartományban erősebb hangot produkál, és mi ezt szeretjük.

Ez a hagyományos piköp ha egy tekercsből áll (szimpla piköp), akkor eléggé zajos, ezért mellé tettek még egy tekercset (dupla piköp), amit ellentétes fázisban kötöttek vele sorba, így kisebb zajt, és nagyobb jelet kaptak, ezt a típust hívjuk humbucker piköpnek.

Típustól függően több piköpöt is használnak egy gitárban. A piköp elhelyezésétől függően más hangszínt kapunk, vagyis a nyakhoz közel mély öblös hangja van a húroknak, a lábnál közép tartományban erős. Ezt általában egy kapcsolóval válthatjuk. Ezután egy hangerő potméter található, majd egy aluláteresztő szűrő, szintén potméterrel ellátva, majd végül a kimeneti jack aljzat. Ezeket a kezelő szerveket ritkán használjuk, általában a hangerőt csak a némításra, a tone potit pedig akkor, ha a hangszóró és a piköp összegerjed, és sípol a gitárunk.

A volume potit valamikor még használták torzítás szabályzásra is ennek ma már csak történelmi jelentősége van, mert ma már csak beállítunk a multieffekten egy ugyan olyan hangzást kevesebb gain-nel, és patch-et váltunk.

(sajnos nem a legszebb a rajz, ráadásul fényképezve lett, és még forrasztottam is a papíron ezért még foltos is, szóval nem a legszebb...)

Van azonban egy kis átalakítási opció, ha mégis szeretnénk használni a volme, és tone potikat, hogy ne csak dísznek legyenek a gitáron. A tone potihoz a humbuckereknél egy 47 nF-os kondenzátor van kapcsolva, így normál körülmények között a felére letekerve a potit már teljesen használhatatlan a hangzás, teljesen tompa. Ha azonban egy kapcsolóval a 47 nF-os kondit 10 nF-osra cseréljük, akkor már új értelmezést kap tone poti. Én egy forgató kapcsolóval oldottam meg a kérést, és használok még 6,8 nF-os, 4,7 nF-os, és 3,3 nF-os kondit is, az utolsó 6. állásban pedig kondi nélkül működik a cucc. Ezt variable tone-nak hívják, és a különböző kondikkal az aluláteresztő szűrő vágási pontját toljuk feljebb, így már a közepet nem vágja teljesen le a tone poti.
A következő hangmintán először a 47nF-os gyári kondi a tone 10-es állásban, majd 0-s állásban hallható, majd a többi kondi tone poti 0-s állása mellett hallható, majd legvégül kondi nélkül.

A következő trükk neve treble bleed, ez a volume poti működését változtatja meg. A potmétert átkötjük egy kondival, így ha letekerjük a hangerőt a gitáron, akkor egy felüláteresztő szűrőt kapunk, aminek eredménye az hogy a magasabb hangok megtartják a jelszintjüket, még a mélyebb frekvenciák halkabbak lesznek. Szintén forgató kapcsolóval oldottam meg, a kondik értéke az ábrán látható. Íme így szól:

Együtt pedig ez lesz belőle. (Smoke on the water-hez nagyon jó) Ha nagy torzításon használjuk, akkor közép kiemelő funkciója van, mivel a magasat és mélyet csökkentjük.

Még egy pár gondolat a piköpökről: Amikor én kezdtem ezt a gitározós bizniszt, akkor a legtöbb okosságot az ember a hangszerboltban dekkolva tudta magára rántani, akkoriban még nem voltak fórumok, és blogok sem. Szóval ott rontotta az ember a levegőt a Megyesinél a Blahán a pincébe, ami akkora helység volt, mint egy nyilvános wc, nem is, még annál is kisebb. Szóval akkoriban két piköpöt favorizált a jónép, az egyik a Bartolini, a másik az EMG 81 volt.

Nos, a Bartolini nem volt jelentős élmény, viszont az EMG 81 már annál inkább.

Goromba zenéhez egy vastag hangú Les Paul-ban még mindig ideális választás lehet, aktív picköp, karakteres középpel, pont ez a hátránya is, hogy csak ez az egy hangja van, de viszont ezt nagyon tudja! (superstartban rémesen szólt, Epiphone SG G310-ben egész jól szólt, csak kevés volt a mély, Jackson RR-ben pedig büntetően jó volt)

Később már volt szerencsém kipróbálni a BillLawrence L500XL-t is, ismét SG-ben amiben szintén kevésnek találtam a mélyet, a közepei jók, de a gyári Vintage picköp melegebben szólt.

Próbáltam még Dimarzio ToneZone-t, amit egy superstratba tettem, de nem jött át az érzés, ettől függetlenül kíváncsi lennék Paf Pro-ra, vagy egy Super Distortion-ra.

Seymour Duncan-em még soha nem volt de, szívesen kipróbálnék egy Screaming Deamont.

Végül egy jótanács: Nagyon fontos, hogy a gitár fájához válasszunk piköpöt!!!

A következő bejegyzésben pár áthidaló megoldást fogok kipróbálni a picköp csere nélküli hangszínmódosításra, építek majd egy-két boostert.